tovább 
Látnivalók
Magyarország, Budapest, Szentendre:
A környező területek az őskor óta lakottak, a város belterületén a neolitikum óta minden történelmi korban folyamatosan megtaláljuk a különböző kultúrájú és etnikumú népek emlékeit. A réz-, a bronz-és a vaskorszak emlékei közül kiemelkedik a város tőszomszédságában, de már Budakalász területén talált rézkori temető, ahol megtalálták Európa legrégibb kocsi ábrázolását, egy négykerekű agyagedény formájában. Az első, név szerint ismert, itt élő népek az illírek, őket a kelták követik. Az illír-kelta eraviszkuszoktól kapta a város első nevét, ugyanis a területet az időszámítás utáni első században elfoglaló rómaiak az illír eredetű ulk- farkas- szóból képzett Ulcisia Castra - "Farkasvár" néven a Bükkös-patak mentén katonai tábort emeltek.
A népvándorlás elsöpörte a kis római települést. A hunok pusztították el, de az őket követő germán longobárdok nyomán hazánk legnagyobb longobárd temetőjét tárták fel a régészek. Az avarok idejében fejedelmi központ volt. A főleg nemesfémekből álló fejedelmi kincsleletet a Nemzeti Múzeum őrzi.
A honfoglalás során a vidék Kurszán fejedelem szállásterülete lett, majd Árpád fejedelem vette birtokába. Hamarosan kis falu jött itt létre, amelyet István király 1009-ben a veszprémi püspöknek adományoz. Egy oklevél 1146-ban említi először Sanct Andreas néven. Temploma már a XIII. században is állott, a település a nevét védőszentjéről, Szent Andrásról kapta. Szentendre néven a XVIII. századtól kezdve szerepel. 1226-1320 között főesperesi székhely, a visegrádi várhoz tartozik.
A török időkben nagyrészt elpusztul, fokozatosan elnéptelenedik.
A törökök kiűzése után, 1690-ben, fordulat következik be a város történelmében. A törökök elöl menekülő, a császárral szövetséges szerbek, akiket Csernojevics Arzén pátriárka vezetett, mintegy 40 000 családdal áttelepedett Magyarországra. Egyik fő települési központjuk Szentendre volt, ahol mintegy 6000 ember lelt menedéket, élükön a pátriárkával. A szerbek, származásuk szerint, külön városnegyedekben - mahallákban - telepedtek Ie, mindegyik közösség létrehozta a templomát. Így századokig hét görögkeleti templom volt a városban, amelyeket a hívek fogyatkoztával részben más felekezetek vettek birtokba. A betelepülők között sok volt az iparos és a kereskedő. Később lakói elsősorban a híres vörösborok termelésével és kereskedelmével foglalkoztak. A dunai vízi út lehetőségeit kihasználva különösen a görög kereskedők gazdagodtak meg.
A város a szerbség magyarországi egyházi és kultúrközpontja lett. A görögkeleti püspökség, az első szerb nyelvű tanítóképző, a rövid ideig működő szerb gimnázium volt a kulturális élet központja. Az egyetemes szerb művelődés több kiváló alakja szentendrei születésű, költők, írók, színművészek egyaránt megtalálhatók közöttük. A város 1767-ben újra kamarai birtok, amely a szolgáltatások adóval történő megváltása révén kedvez a fejlődésnek. Mária Terézia látogatásakor kieszközlik a szabadalmas királyi város címet. A XIX. század a fokozatos hanyatlás kora. Az ismétlődő árvizek, a tűzvészek, a nagy járványok megtizedelik a lakosságot, nehezen pótolható károkat okoznak. A szerbek részben visszaköltöznek, a század közepére a magyarok, németek és szlovákok beköltözésével már egy más város alakul ki. Hagyományos császárhűsége az 1848-1849-es forradalomhoz és szabadságharchoz való lagymatag csatlakozásban is megnyilvánul. A szerepkörét fokozatosan elvesztő kisvárosnak a kegyelemdöfést a filoxéra 1880-as pusztítása adta, amely szinte teljesen megsemmisítette a legfőbb létalapot, a bortermelést. 1888-ban megindult a kezdetben gőzvontatású helyiérdekű vasút. Sokan jártak be dolgozni a fővárosba, de megindult a betelepülés is. A századforduló után egyre több villa, nyaraló épült. A művészek kezdték felfedezni Szentendrét, különösen a Ferenczi család 1889-ben történő odaköltözése volt nagy fontosságú. A két világháború között a kiránduló forgalom nőtt meg elsősorban, de 1926-tól megalakult a Szentendrei Festők Társasága is - Iványi-Grünwald Béla elnökletével. Később csatlakozott - a neves alkotók közül - Ámos Imre, Czóbel Béla, Kmetty János, Vajda Lajos, Barcsay Jenő és Korniss Dezső. Ámos Imre és Vajda Lajos Szentendrei Iskola néven létrehozta a magyar képzőművészeti avantgardizmus klasszikus iskoláját. A harmincas években a város segítségével művésztelep létesült. A hatvanas évektől kezdve számíthatjuk Szentendre új fénykorát. Kulturális rendezvények sokféle típusa hívogatja a látogatókat, akik igen nagy számban érkeznek is. A főváros közelében a hazai és nemzetközi idegenforgalom fogadásával és kiszolgálásával találta meg igazi és tartósnak ígérkező szerepét a város.
Szentendre híres szülöttei:
Avakumovics Avakum fuvolajátékos, költő (1774-1811),
Ignatovity Jakov szerb regényíró (1822-1889),
Stéger Xavér Ferenc operaénekes (1824-1911),
Ferenczy Béni szobrászmű-vész (1890-1967),
Ferenczy Noémi gobelinművész (1890-1957),
Sass Géza okl. belsőépítész tervező művész.
